Ez a szöveg az elveszett selyemúti városról szól, amely az üzbegisztáni magaslatokon bukkant fel
Az Uzbekisztán magaslatain régészeti ásatások során egy középkori elveszett város romjait fedezték fel, amit a kutatók a Marsmanda néven ismert középkori vasművel azonosítanak. Ez a település egykor talán az egyik legfontosabb ipari központ volt a Selyemúton.
Az Uzbekisztáni magaslaton végzett ásatások során a tudósok egy rég elveszett város nyomaira bukkantak, amely a Marsmanda néven ismert, a 6. és 11. század között lakott vasmű városával azonosítható. A város kulcsszerepet játszott a Selyemút kereskedelmi hálózatában, ahogyan azt a Smithsonian Magazine is riportolta.
Négy szektorra osztott település
A település romjai körülbelül 2000 méter magasan helyezkednek el a tengerszint felett. Az ásatások során a régészek körülbelül 300 hektár területet vizsgáltak, amelyet négy jól elkülöníthető szektorra osztottak. Különösen figyelemre méltó egy 52 hektáros terület, amely három erődített épületet ölel fel, amelyeket teraszok kötnek össze. Az építészeti maradványok arra utalnak, hogy a várost akár 500 éven keresztül folyamatosan lakták.
A település központi épületei rammed earth technikával készültek, falai több mint egy méter vastagok; emellett nagy kemencék és a fémfeldolgozó eljárások maradványai találhatóak a területen. A sugárzásos szénvizsgálatok a legkorábbi rétegeket a 6. századra datálják, a 7-8. századi módosításokkal együtt.
A vasmű adta a település jelentőségét
Az aprólékos fém- és acélfeldolgozó létesítmények alapján a település valószínűleg jelentős ipari központként működött, ahol különféle termékeket, például fegyvereket, mezőgazdasági eszközöket és lovas felszereléseket gyártottak. Ezek a termékek kiemelkedő jelentőséggel bírtak a közép-ázsiai sztyeppe birodalmai számára, beleértve a szkítákat, hunokat és mongolokat. Marsmanda vasgyártása kulcsszerepet játszott a Selyemút fejlesztésében, amely Kínától a Földközi-tengerig, valamint Srí Lankától Szibériáig terjedt.
A város ipari termékei és a helyi kereskedelem nemcsak a közeli nagy városokat, például Szamarkandot látták el, hanem az egész régió kereskedelmi rendszerének alapvető elemei voltak.
A települést valószínűleg muszlimok lakták
Az elveszett város több mint 150 épületet tartalmazott, és a lakossága nyáron megduplázódott, amikor nomád pásztorok ideiglenesen a környékre érkeztek. Az ásatott temetőkben körülbelül 650 sír található, ami a középkori magaslati települések egyik legfontosabb temetkezési helyévé tette ezt a területet. A sírok elrendezése és a különböző temetkezési rituálék alapján a lakosság túlnyomó része muszlim volt, bár a korábbi vallási hagyományok nyomai is felfedezhetőek.
Lovas sír, ami a legnagyobb meglepetést okozta
A régészeti leletek között fémfeldolgozó szerszámok, nyílvesszők, késekkel, tőrökkel, bronz fülbevalókkal, porcellán és kerámia edényekkel, de a legfontosabb felfedezés a lovas harcos sírja volt. A katona és lova mellett különféle tárgyakat – például érméket, fegyvereket és klán szimbólumokkal díszített gombokat – helyeztek el, ami azt sugallja, hogy a városban jól szervezett, hierarchikus társadalom élt, ahol a vas- és acélmunkások, állattenyésztők, földművesek és kereskedők szoros szimbiózisban éltek együtt.
Az elveszett város felfedezése különösen jelentős, mivel megkérdőjelezi a közép-ázsiai nomád pásztorok margón lévő közösségeiről alkotott hagyományos képet. Marsmanda példája azt mutatja, hogy a hegyvidéki közösségek integrált, fejlett társadalmak voltak, amelyek kulcsszerepet játszottak a Selyemút gazdasági és ipari hálózatának működésében.
Forrás: dailynewshungary.com/lost-city-of-silk-road/
