7000 ÉVES TITOK: LENYŰGÖZŐ VÍZALATTI FAL KERÜLT ELŐ A FRANCIA PARTOKNÁL
Bretagne nyugati partjainál kutatók egy monumentális víz alatti falra bukkantak, amely több mint hétezer éve még a szárazföld része volt. Ez a felfedezés új fényt vet az ősi közösségek életére és alkalmazkodására a környezetükhöz.
Francia régészek figyelemre méltó felfedezésre tettek szert a Bretagne-i partok közelében: a tengerfenéken egy hatalmas kőfal maradványait találták, amely körülbelül 120 méter hosszú, és a jelenlegi ismeretek szerint Franciaország legnagyobb víz alatti falának számít.
A Víz alatti Fal Korábban A Part Része Volt
A struktúra a Sein-sziget közelében került elő, Bretagne legnyugatibb pontján. Amikor a fal épült, a tengerpart mentén helyezkedett el, az alacsony és a magas víz közötti zónában. A tengerszint emelkedése miatt a területből jelentős részek azóta elmerültek, így a fal jelenleg körülbelül kilenc méter mélyen fekszik a tengerfenéken, míg a sziget maga is csak töredékére zsugorodott az egykori méretének.
Impozáns Méretek és Tervek
A struktúra méretei lenyűgözőek: átlagosan 20 méter széles, körülbelül 2 méter magas, és súlya körülbelül 3300 tonna. Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy a fal építése magas fokú szervezést és hosszú távú tervezést igényelt.
Halcsapda vagy Védőgát?
A régészek két különböző elméletet fogalmaztak meg a fal funkciójával kapcsolatban. Az egyik elképzelés szerint halcsapdaként szolgálhatott, mivel a fal mentén nagy gránit monolitokat találtak, amelyek párhuzamos vonalakban emelkednek ki a struktúrából.
A kutatók szerint ezek a standing stones támogathattak egy hálót, amely oszlopokból és ágakból készült, és amely a visszahúzódó víznél csapdába ejthette a halakat. Egy másik lehetséges funkciója a vízszint emelkedése elleni védelem volt, így elképzelhető, hogy a falot a fokozatosan emelkedő tengerszint védelmére is építették. E két funkció nem zárja ki egymást, hiszen a struktúra egyaránt szolgálhatta a fenntarthatóságot és a lakott területek védelmét.
Kik Építhették A Falat?
Yvan Pailler régész szerint a víz alatti falat akár a gazdag természetes erőforrások miatt itt letelepedett vadászó-gyűjtögető közösségek, akár a neolitikus népek építették, akik Krisztus előtt 5500 és 5000 között érkeztek a térségbe. A monolitok, amelyek a víz alatti fal alapját képezik, különösen figyelemreméltók, mivel megelőzik a Bretagne-ban később elterjedt híres menhireket. Ez azt sugallja, hogy a kőkitermelés és a kőműves technikák már átadhatták a mezolitikus és neolitikus közösségek között.
Felfedezés Modern Technológia Segítségével
A fal létezését Fouquet fedezte fel, aki radar-alapú víz alatti térképeket tanulmányozott. Ezeken egy természetellenes, 120 méter hosszú vonal jelent meg, amely egy víz alatti völgyet zárt el. Az első régészeti merülések 2022 nyarán történtek, de a részletes térképezés csak a következő télen valósulhatott meg, amikor az algák és tengeri növényzet már nem zavaródtak.
Legendszerű Nyomokban
A kutatók szerint a felfedezés architektonikai és régészeti jelentőségen túlmutat. Úgy vélik, hogy az ilyen elmerült struktúrák inspirálhatták a Bretagne-ban elterjedt elsüllyedt városok legendáit, beleértve az Ys városáról szóló híres történetet, mely szerint azt a tenger nyelte el a Douarnenez-öbölben.
8000 és 4500 között jelentős tengerszint-emelkedés lehetett, amely számos települést elmerített. A halott halászati és védelmi struktúrák, valamint egykori lakóhelyek látványa könnyen maradandó benyomást kelthetett a későbbi generációkban.
Forrás: dailynewshungary.com/underwater-wall-found-brittany/
