MÁV és a Budapest–Belgrád vasútvonal: modernizáció helyett múltidézés?
A MÁV által beharangozott Budapest–Belgrád vasútvonal projekt nem csupán késik, hanem irgalmatlan mértékben drágul is. Az eredetileg kitűzött ambiciózus cél a modern vasúti infrastruktúra megteremtése volt, de úgy tűnik, hogy a valóság egészen más irányba lendült. Egy kínai beruházó visszalépése miatt Magyarország kénytelen lehet egy 1955-ben kifejlesztett biztonsági rendszert, a Domino 55-öt használni, amely már évtizedekkel ezelőtt elavultnak számított.
A Domino 55 – kitörés a múlt relikviájával
Az 1950-es évek technológiája, a Domino 55, bár egyszerűsége és robusztussága miatt egykor tiszteletet érdemelt, a jelen kihívásaira teljesen alkalmatlan. Míg az új vasútvonalat az európai uniós szabványokhoz igazodva kellene modernizálni, ehelyett most egy szoftver nélküli, teljesen mechanikus technológiára kényszerülhet Magyarország.
A kérdés azonban az, hogy érdemes-e beruházni ebbe az archaikus rendszerbe, amely csak még jobban lelassítja a modernizációnak csúfolt fejlesztést. Az iparági szakértők kétségtelenül groteszknek és ellentmondásosnak tartják egy ilyen technológia használatát egy jövőbe mutató projekt keretein belül.
Elmaradt kínai illúziók: technológiai inkompatibilitás
Mindez azért történhetett, mert a kínai fél képtelen volt az uniós szabványokhoz illeszteni saját technológiáját. Miközben Kína egységes biztonsági rendszereket használ, Európa vasútjai ennél jóval összetettebbek – és ennél fogva jóval nagyobb alkalmazkodást igényelnek. Az ilyen szabványokból fakadó bonyolultság a kínaiak számára egyértelműen megoldhatatlan akadályt jelentett.
Komikus sebességhatárok: egy lépés előre, kettő vissza
Ironikus, hogy bár a vasútvonal tervei közé tartozott a 160 km/h sebesség elérése, a Domino 55 rendszer telepítése miatt az előzetes üzemeltetés során a vonatok csupán 100 km/h-val haladhatnak majd. Eközben a szerb oldalon a vasúti sebesség akár 200 km/h-t is elérhetné optimális körülmények között. Ez szinte nevetséges különbségeket generál egy olyan projektben, amelyet a modernizáció mintapéldájaként harangoztak be.
A költségek súlyos árnya
A projekt pénzügyi vonatkozásai szintén egyre nyomasztóbbak. Az eredeti költségbecslés, amely 470 milliárd forint körül mozgott, mára közel 800 milliárd forintra nőtt. Ez azonban még nem minden. A kínai fél vonakodása miatt, hogy nem-kínai rendszereket finanszírozzon, Magyarországnak további 50-80 milliárd forintnyi költséget kell vállalnia, ha lépést kíván tartani a tervezett célokkal. Így a modernizáció pénzügyi terhe végül az ország vállát nyomja, miközben az eredmények messze elmaradnak a várakozásoktól.
Jövő vagy illúzió?
Ennek az egész helyzetnek talán a legintrigálóbb aspektusa az a fajta paradoxon, amely ennyire ellentmondó döntéshozatalhoz vezetett. A modernizáció helyett egy ötvenes évekbeli technológia feltámasztása csak tovább növeli az európai uniós integráció kérdéskörének árnyoldalait, miközben napvilágra kerülnek a magyarországi fejlesztések strukturális problémái.
Forrás: dailynewshungary.com/mav-faces-setbacks-1950s-safety-system/
