Lucy fosszíliája – Az emberi evolúció újragondolása
A híres Lucy fosszíliát, amely régóta a humán evolúció egyik legismertebb láncszemének számított, új kutatások révén új megvilágításba helyezték. Az Australopithecus afarensis néven ismert 3,2 millió éves lelőhely különlegessége kétségtelen, azonban legújabb felfedezések kérdésessé teszik, hogy vajon Lucy ténylegesen a közvetlen őseink egyike volt-e.
Lucy fosszíliáját 1974-ben fedezték fel Etiópiában, az első élőlények közé tartozott, amelyek felálltak és két lábon jártak. E tulajdonságai miatt sokáig úgy vélték, hogy Lucy a modern emberek közvetlen elődje, ám a legújabb kutatások egyre inkább megkérdőjelezik ezt az elképzelést. Az antropológusok körében élénk vita alakult ki a fosszília szerepéről az emberi fejlődésben, és a tudományos közvélemény diverzifikálására is sor került.
A vita gyökerei
A humán családfa nem lineáris, és a tudományos ismeretek folyamatosan bővülnek. Az évtizedek során egyre több fosszíliát találtak, amelyek tanúsítják, hogy több ősi emberi rokon létezett egy időben, ezáltal megnehezítve a közvetlen őseink pontos meghatározását. Ilyen például a 1925-ben felfedezett Taung Gyermek, amely az Australopithecus africanus fajhoz tartozott, és sokáig úgy tartották, mint az emberek közvetlen őse, míg Lucy felfedezése átrendezte ezt a nézetet.
Új fosszíliák, új elméletek
A legújabb kutatási eredmények, amelyeket a Nature folyóiratban publikáltak, új megvilágítást adnak Lucy fosszíliájának státuszára. A kutatók új láb- és fogmaradványokat azonosítottak, amelyek az Australopithecus deyiremeda fajhoz tartoznak. Ez a faj 3,3-3,5 millió évvel ezelőtt élt Etiópiában, és noha két lábon járt, jelentős időt töltött a fák között.
Az új kutatások esetében az A. deyiremeda és az A. africanus anatómiai szempontból közelebb áll egymáshoz, mint Lucy fajához. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy az A. africanus nem Lucy közvetlen utódja, hanem inkább egy távolabbi rokon. A kutatók azt sugallják, hogy a közvetlen ős szerepe inkább a régebbi Australopithecus anamensisé lehet, amely 3,8-4,2 millió éve élt Kelet-Afrikában.
Fred Spoor, a Londoni Egyetem Evolúciós Anatómiai Tanszékének professzora úgy véli, hogy az új felfedezés véget vethet azoknak az elméleteknek, amelyek Lucy-t középpontba állítják mint közvetlen ősünket. Más szakértők, mint Lauren Schroeder a Toronto Mississauga Egyetem paleoantropológusa, azonban hangsúlyozzák, hogy a humán evolúció során sok különböző faj fejlődött párhuzamosan és kereszteződtek egymással, így Lucy-val való kapcsolatra sem lehet teljesen pontot tenni.
Az új kutatás szerzői sem értenek teljesen egyet a kérdésben. Yohannes Haile-Selassie például érvel a lábának szerkezete és egyéb emberi jellegzetességei mellett, amelyek továbbra is azt valószínűsítenek, hogy Lucy a közvetlen ősünk marad.
Miért vált mérföldkővé a Lucy fosszíliájának felfedezése?
A Lucy fosszíliájának felfedezése azért volt fontos, mert az A. afarensis faj a két lábon járás mellett kisebb agyvelővel rendelkezett, és nagyjából félúton helyezkedett el a csimpánzokkal és az emberekkel közös legutolsó ős között az emberi evolúció során. Lucy földrajzi eloszlása, több mint egymillió évig tartó fennmaradása és alkalmazkodóképessége miatt ma is jelentőséggel bír az emberi fejlődés megértésében és az antropológiai kutatások során.
Ez a történet nemcsak Lucy, hanem az emberi fejlődésre vonatkozó ismereteink újradefiniálásának ígéretét hordozza magában, hiszen a felfedezések egyre inkább árnyalják azt, amit eddig az emberi evolúciós folyamatról tudtunk.
Forrás: dailynewshungary.com/lucy-fossil-role-evolution/
