Ókori Mesterek és a Vezetékes Támadások Számlája
Az ausztrál kutatók által végzett kísérletek arra mutattak rá, hogy a vezetékes fémek, amelyek egyre gyakoribbá váltak a modern világban, már több mint két millió éve meghatározó hatással voltak őseink egészségére. E fém, különösen a ólom, számos egészségügyi kockázatot hordozott, amely már akkor is súlyosan érinthette a neandervölgyi embert és más korai emberi rokonait.
Amikor a „barlangi ember” kifejezés elhangzik, sokan azonnal a neandervölgyi képet idézik fel. A foszilis bizonyítékok bősége lehetővé teszi, hogy rengeteget tudjunk róluk – fizikális jellemzőikről és életmódjukról is. A legújabb kutatás azonban egy meglepő tényezőt emel ki, amely hozzájárulhatott a neandervölgyi ember kihalásához: egy olyan anyagot, amely a modern világban is fenyegetést jelent, és amely már régóta hatással lehetett az emberi egészségre.
Az Ólom Ártalmas Hatása
Az ausztrál kutatócsapat megállapította, hogy az ólom már egészséges formájában is több mint két millió éve jelen van hominidák környezetében, súlyos egészségügyi kockázatokkal járva. Nagy mennyiségben károsítja a központi idegrendszert és más létfontosságú szerveket, emellett pedig viselkedési és tanulási zavarokat is okozhat, különösen a gyermekek esetében.
Ez meglepő lehet, hiszen az ólom mérgezés hagyományosan egy modern problémának számít, amelyet főként régi festékekkel és építőanyagokkal hoznak összefüggésbe. Mégis, a kutató Renaud Johannes-Boyau véleménye szerint a hosszabb ideig tartó aszály, az élelem és víz hiánya, vagy a toxinoknak való kitettség kétélű hatású jelenségek lehetnek: míg fenyegetik a fajok túlélését, emellett a természetes kiválasztódást is fokozzák.
A Fogmaradványok Vizsgálata
A kutatás során a tudósok 51 különböző fogmintát elemeztek, hogy jeleket találjanak a ólomszennyezésre. Ezek a minták körülbelül 100,000 és 2 millió év közötti időszakban keletkeztek, s különböző hominidás fajokból származtak, például Homo sapiens, neandervölgyiek, Australopithecus africanus és a kihalt Gigantopithecus blacki. A vizsgált minták több mint 70%-ában észleltek ólmot, néha kisebb, néha pedig nagyobb koncentrációban.
Johannes-Boyau szerint még a minimális szintű kitettség is jelentős hatással bírt volna a gyermekek idegrendszeri fejlődésére. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy az ólom nemcsak egészségi problémákat okozott, de akár a beszéd fejlődésére is hatással lehetett.
A Beszéd Fejlődésének Lehetséges Befolyásolása
A kutatók agymodellező organoidokat hoztak létre – néhány egyszerűsített mini-agy, mások pedig komplex, teljes méretű modellek voltak. Mindegyik modell tartalmazta a NOVA1 gént, amely szerepet játszik a beszéd fejlődésében, de az ősi emberi genomok többségében primitívebb formában volt jelen.
A kísérletek során a modern NOVA1 génváltozat sokkal nagyobb ellenállást mutatott, amikor ólommérgezésnek volt kitéve, mint korábbi változatai. A Homo sapiens esetében a NOVA1 lényeges szerepet játszik a FOXP2 gén működésében, amely közvetlenül felelős a beszédtermelésért. Még ólommérgezés esetén is ez az interakció stabil és hatékony marad, míg az ősi emberi fajoknál ez a védelmi mechanizmus nem állt rendelkezésre.
Kérdések Maradnak Open
Bár a kísérletek tisztázzák a vezeték és a két említett gén közötti kölcsönhatást, számos kérdés továbbra is válaszra vár. Debbie Guatelli-Steinberg, az Ohioi Állami Egyetem antropológusa rámutatott, hogy még mindig nem világos, hogyan voltak képesek az ólmot ilyen nagy mennyiségben magukhoz venni a neandervölgyiek és más korai emberek.
Forrás: dailynewshungary.com/million-years-metal-harm-human/
